Nálunk is van már oxigénbár egyes teaházakban, meg oxigénnel dúsított víz is, és igen, láttam már szuvenírboltban balatoni levegőt, de ez most valami más. Van valami egészen elcsendesítő, hallgatagon elgondolkodtató az MTI mai közleményében, amely szerint “élénk a kereslet a dobozos levegő iránt Kínában”. Nem teljesen új, de ez a hír most érte el, és bizony bőven ki is csengette az ingerküszöbömet, és amit éreztem, azt hiszem, azt hívják úgy, hogy mélabú…

Valahogy ezt hallva nem volt ingerem nekiállni előadást tartani a környezetszennyezésről vagy arról, hogy hová tart az emberiség, nem volt többé kedvem papolni fenntarthatóságról és felelősségről, és a szelektívhulladék-hullám sem lobbant fel az otthonomban, hanem egyszerűen hátradőltem, és cikázó gondolatok helyett csupán egyetlen gondolat futott át az elmémen: “Hát elérkezett: a levegőért is fizetni kell. Nem tekinthető többé végtelen erőforrásnak.”

“Napok alatt kapkodták el a zömmel észak-kínai vállalati képviselők és turisták a dobozos oxigéndús levegőt, amelyet egy cég kísérleti jelleggel árult a dél-kínai Hajnan sziget nemzetközi turisztikai vásárán. Az üdítőitalokhoz hasonló dobozba zárt levegőt akciós áron 29 jüanért, vagyis mintegy 1.200 forintért kínálták. Tehát 1.200 Ft egyetlen szippantásért – egy magyar ebéd ára. Kínában olcsóbb az ebéd, ezért is döbbenetes ez a szám” – írja az MTI. Meg azt, hogy “A levegőt a dobozos üdítőitalok mintájára töltötték Hajnan délnyugati részén, Bavangling településen, amelyet 98%-ban erdő borít. Területén a negatív oxigénionok átlaga állítólag négyzetcentiméterenként eléri a 6 ezret, vagyis a hatszorosa annak, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a “tiszta levegő” kritériumaként előír.” 

Vajon mi jön még ezután?

Fizetünk a vízért, az ételért és a melegért, csupa olyan erőforrásért, amelynek előállítása környezetromboló, és korábban az emberiség tulajdonképpen megvolt nélküle. És lassan a levegőért is fizetünk.

Tulajdonképpen a születésért és a halálért is fizetünk. Életünk minden egyes Istenadta mozzanata pénzbe kerül, és mi nap mint nap megdolgozunk ezekért olyan munkahelyeken, amelyek ugyanezen erőforrásokat hosszú távon kimerítik, ám rövid távon nyilván megoldják fennmaradásunkat és kényelmünket.

Néha az az érzésem, hogy az emberiség a Föld rákja, amely elfelejtkezik arról, hogy ha túlzott igényeinek kielégítésével elpusztítja a gazdatestet, azzal maga is elpusztul. Vajon mélyen, a tudat alatt, törekszik az emberiség önmaga elpusztítására, hogy így cselekszik, vagy csak egyszerűen rövidlátó és ostoba?

Még az a kérdés is felvetődött bennem, hogy vajon mekkora a dobozos levegő környezeti hatása? Mennyit fizet a Föld azért, hogy egy negyedtüdőnyi levegőt adjon Kína tehetős északi lakóinak és turistáinak?

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.

Spirituális fájdalom

Ülök az étkezőasztalnál, és hallgatom, ahogy a nyitott erkélyajtón át zavartalanul ki-be járkál a – kivételesen –...