Bementem ma a MagNet Házba, és már megint nem voltam cuki. Nem szégyellem. Szó szót követett (nagyjából 10 szó 10 másikat), mire kénytelen voltam rövidre zárni az akarok-e részt venni blokkoldó workshopon kérdést egy egyszerű “allergiás vagyok a blokkoldás szóra” kijelentéssel. Nem köveztek meg…

Meglehet, hogy tartozom némi magyarázattal a fenti megnyilvánulásomért, hiszen ez a blog általában a felébredésről, a spiritualitásról szól vagy mi, és fenti kellemetlenkedésem nyilvánvalóan ellentmond a jelenkori általánosan elfogadott spirifogalomnak… Adódik tehát a kérdés: miért? Ugyan miért kapna bárki is kaparókórt a blokkoldás szótól, és vajon miféle oldanivalók késztetik arra, hogy egyetlen rövid mondattal eltiporja a blokkjai szívét megremegtető, pusztító szándékkal sunnyogva törekvő, mezei információt a helyi órarendről?

Aki ismeri a MagNet Házat, az tudja, hogy ez a mondat súlyos eretnekség egy olyan szentélyben, ahol spirimókusok és lelkes ezoterikusok egész álló nap számolatlan kujtorognak. Blokkoldásra jönnek, meg azért, hogy “dolgozzanak magukon”. Le a kalappal a recepción ülő fiatal hölgy előtt, aki megkapó gyűrűkben kunkorodó gesztenyeméz-szőke fürtjei alatt rezzenéstelen arccal tolerálta az eretnekségemet. Egy pillanatra felkapta a fejét, majdnem hibátlanul bújtatott meglepetéssel, majd könnyű tekintettel lapozott tovább a programfüzetkéjében.

(Azoknak, akik esetleg nem ismerik, elmondom, hogy a MagNet Közösségi Ház Budapesten található. Egy tipikus pesti gangos házban alakították ki, ahol többek között a MagNet Bank székhelyét is működtetik, emellett pedig az épület számos szépen kialakított, kiadó termében naphosszat folyik az önjelölt tanítók és a hiteles, értő kezek általi személyiség- és spirituális fejlesztés.)

Mit jelent valójában a blokkoldás?

Itt van az a pont, amikor Neked, kedves olvasó, lehetőséged adódik kelletlenül megütközni alkalmasint talán pofátlanul provokatív véleményemen a személyiségfejlődés és a spiritualitás 21. századi fejlett világbeli értelmezésével kapcsolatban, ami hál’ Istennek ezúttal nem annak elmonetarizálódásáról szól – noha arról is tudnék mesélni ezt-azt.

Óvakodnék hitvilágában bárkit is megsérteni, arrogancia volna talán ilyenformán véleményt mondani róla. Inkább beszélnék egy, az íróasztal mögött boldogtalanná görnyedt, fizikailag és mentálisan is túlhajszolt értelmiség jelenkori, az élet ürességét elűzni vágyó tünetegyüttesei között manapság megnyilvánuló egyéb ostobaságokról, és arról, hogy divattá vált – elsősorban női körökben, de valójában mindenhol – “blokkjainkról” beszélgetni, és a spiritualitás éppen olyan droggá satnyult hétköznapi nyomorunkban, mint a boltkórosok, a karrierista sztahanovisták, a hataloméhesek, a sznobok és más nagyzási hóbortban szenvedők pénzkergető önrombolása.

A spirituális fejlődés nevében nap mint nap panaszkodunk oldandó blokkjainkról, lelkesen beszámolunk környezetünknek mély vagy épp felszínes, felejthető vagy vélhetően örökre szóló oldódási élményeinkről, energiáról, leszívásról és feltöltődésről; naphosszat vagy hónapokig nyalogatjuk, kibelezzük és jól megrágjuk, majd szétköpködjük tapasztalatainkat. “Fejlődünk” és “dolgozunk magunkon”.

Hiányzik nekem a hétköznapi nyelv, amúgy józan ésszel. Az a világ, ahol igazán néven nevezzük a dolgokat: az édesanyámhoz fűződő viszony egyszerűen egy rossz emlék vagy akár “az édesanyámhoz fűződő viszony” lehetne, nem pedig egy blokk, amit az édesanyámhoz fűződő viszony okozott a múltban, és tönkreteszi az életemet a jelenben, de amúgy totál felelősségvállaló vagyok, mert ugyebár fejlődni csak úgy lehet, ha kimondom kerek perec: én vonzottam be! (Eh, ettől kapom a sikítófrászt!).

Azt szeretném, hogy a vakbélműtét nyomait mutató heg a pocakon ismét műtéti heg legyen, és a lapockák közötti hát- és nyakfájást okozó stresszcsomó maradjon az ülőmunka, a nagy cicik, a rossz tartás vagy a rossz párna, esetleg a karokat mélybe húzni igyekvő, könyörtelen gravitáció műve! Nem, nem az irodai íróasztal másik oldalán szuszogó energiavámpíré!

Nem mondom, hogy nincsenek energiablokkok a szervezetben – már hogyisne gondolnám, hogy vannak! Hiszen energiagyógyászattal foglalkozom magam is! Afelől sincs szemernyi kétségem, hogy a fenti szarságok a mennyei tiszta energiákkal való feltöltődésnek nyilvánvalóan nem elsőrangú és könnyen emészthető forrásai. De hogy az energiablokk vagy a vámpírság okozná minden bajunkat, s hogy az volt-e előbb, vagy a rossz viszony meg a testi tünet, vagy a műtét, meg az a hülye izomgörcs, hogy az energiablokk ok-e vagy következmény, óvakodnék kőbe vésni. Ez olyan tyúk-tojásos kérdés, amit egyrészt nagyon nehéz, másrészt halál fölösleges is megmondani. Talán nem is volna szabad próbálkoznunk vele, mert egyrészt ezt úgyis csak az tudja, mélyen belül, aki a tünetekkel birkózik, és ő is csak akkor, ha hajlandó szembenézni az igazsággal.

Tévedés volna azt mondani, hogy egy adott “energetikai blokk oldásával” életünk problémái minden bizonnyal megszűnnek, hiszen ha visszakerülünk a tünetet okozó élethelyzetbe, környezetbe vagy közösségbe, újratermeljük majd a fájdalmat is. Tipikus példája ennek a nem megfelelő méretű párna okozta nyakfájás: én megmasszírozhatom neked, oldhatod a blokkokat, amelyeket elgyötört testedben és álmosságtól megtört lelkedben okozott, de aztán este ismét ott hajtod le a fejedet, és megette a fene az egészet egészen addig, amíg el nem jutsz oda, hogy veszel egy másik párnát, azt a szart meg kidobod a… eh… kukába. Naja, most jönne az okos megmondóember, hogy majd bizonyára a blokkoldás vezet el odáig, hogy eldöntsd: lecseréled a párnádat! Vagy legyen rá pénzed! Vagy valaki adjon már neked egy rohadt párnát!

Megengedem, hogy mindenki azt gondoljon, amit akar, de a magam részéről nem szeretném a személyiségfejlődést és a spiritualitást odáig silányítani, hogy még egy egyszerű párnacserét se lehessen elvégezni nélküle! (Noha belátom, van, akinél ez tényleg gond, de ott ennél sokkal több gond is nyilvánvalóvá válik, mire egyáltalán eljut odáig, hogy blokkokról beszéljen.)

Úgy gondolom, hogy blokkoldásról valójában csakis olyan idült problémák esetében volna szabad beszélnünk, amikor egy testi vagy lelki probléma, betegség vagy tünet oka tudattalanul és észrevétlenül, minden látható ok nélkül és évek, évtizedek óta rombol. Olyan esetekben, amikor az ok már réges-rég nincs jelen az életedben, de te még mindig küzdesz a testi-lelki és életmódbeli következményekkel. Az légyszi ne legyen már blokkoldás, amikor van egy problémánk az anyánkkal vagy a főnökünkkel, és ettől beszorul a vállunk a stressztől, vagy torokgyulladásunk lesz egy kimondatlan szótól, esetleg szeretnénk kimozgatni a monitornál lemerevedett szemhélycsukogató izmainkat! Legyen csak nyugodtan az életünk jobbá tételére irányuló természetes dinamika, hétköznapi rekreáció, az élettel már csak amúgy is együtt járó kihívásokkal való megbirkózás normális és hétköznapi része! Ne csináljunk már mindenből önállóan megoldhatatlan, romboló belső nyomort! Ne fújjuk már fel ennyire a dolgainkat!

A spiritualitás lényege más, mint minél több hibát és problémát, eget rengető bajt felfedezni önmagunkban és a környezetünkben, hogy aztán állandóan legyen miért “dolgozni magunkon”, és büszkén elmondhassuk: “én már ezen nagyon sokat dolgoztam”, vagy hogy “egy hatalmas blokkot oldottam, megoldottam egy nagy karmikus feladatomat, ezáltal előrelépést tettem spirituális fejlődésemben”.

Minden egyes lélegzetvételed karmikus feladat, és életed minden egyes pillanata lehet egy csodálatos oldódás, ha akként tekintesz rá, és megbecsülöd azt. Hová lesznek akkor a blokkjaid és az oldásaid, amikor rádöbbensz, hogy az élet is minden ízében és megnyilvánulásában spirituális, hiszen mi más is lehetne azok számára, akik hisznek a szellem és valamiféle univerzális rendezőelv létezésében?

Nem létezik olyan, hogy nem-spiritualitás, mert az csak egy ítélet, és nem létezik olyan, hogy blokkoldás, mert nem egy érzelmi blokkot oldasz valójában, hanem a hozzá való ragaszkodást, egy tudati szokást, amellyel önnön szenvedésedet fenntartod.

Nem attól leszel spirituális vagy fejlett, hogy állandóan vélt vagy valós blokkokat oldogatsz, kritizálod magad, meg változásokat követelsz, elvárásokat támasztasz és dolgozol magadon, hogy aztán elmondhasd, hogy mennyire sokat tettél, és milyen király vagy!  Attól nem fejlett leszel, hanem megszállott, a hétköznapi valóságtól elszakadt, megtévesztett és túl sokat gondolkodó ember.

A valódi spiritualitás számára nincsenek blokkok és nem-blokkok, oldás és kötés! A valódi spiritualitás az, amikor úgy tekintesz a dolgokra, ahogy azok igazán vannak: értékelés és minősítés nélkül, elfogadással és szabadon. A valódi spiritualitás az, amikor az ítéleteidet meghaladva tudod szabadon választani, hogy egy dologról ítéletet mondasz-e, ragaszkodsz-e hozzá vagy elengeded.

A valódi spiritualitásban a szenvedés gyökerét ragadod meg, nem az ágakkal bajlódsz, nem blokkokat oldasz, hanem a blokkok legmélyebb okát, magát az egót, és nem a saját jóléteden munkálkodsz, nem megdolgozol magadon és a környezeted elvárásaidhoz igazításán, hanem elfogadod, befogadod, megtapasztalod a világot pontosan úgy, ahogy van.

Jó volna megőrizni a spiritualitás szó értékét az életedben és másokéban is anélkül, hogy összekevernénk a spiritualitás köntösébe bújtató mohó és öncélú, kizárólag a saját jólétünket szolgáló mentális maszturbációval. Ennek – nem mellékesen – még az a kellemes mellékhatása is lehetséges, hogy kevésbé néznek majd hülyének a környezetedben, amikor egy olyan hétköznapi és egyszerű dolgot, mint a munkahelyi konfliktus, blokkoldással próbálsz kezelni annak helyétől távol ahelyett, hogy felnőtt ember módjára hagynád, elengednéd a fenébe, vagy egyenesen megmondanád a kedves kollégának, hogy “figyelj, szerintem ez baromira nincs rendben, és ezt velem ne csináld!”

Biztosan van olyan, aki úgy véli, hogy spirituálisan alulfejlett reakció csak olyankor elengedni, amikor belső lehetőségeink azt tényleg megengedik; és ha nem engedik, akkor képviselni önmagunkat a nem-ártás elvének jegyében. Többet ér ez a változás, mint bármilyen belső munka egy jobb életért és a boldogulásért!

Nem lehet-e, hogy éppen az önmagad iránti tiszteletet és a valódi spiritualitást szeretnéd “bevonzani” végre az ostoba közhelyek helyett?

A valódi spiritualitás szerintem az önámítás nélküli helyes cselekvés szabadsága.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.