A nagyböjthöz kapcsolódó cikksorozat 2. részeként szeretnék kicsit annak a kutatómunkának az eredményeiről beszélni, amelyet a méregtelenítő kúrák körül a “szkeptikusok”, “tudományhívek” és “alternatívok” között folyó sok évtizedes vitában való állásfoglalásom megalapozásához végeztem. A cikksorozat első része, amelyben a böjtölés hagyományáról és lényegéről beszélek, itt érhető el.

A XX. század során megváltozott emberi világunkban és életmódunkban a tömegtermelés kialakulásával és életritmusunk hihetetlen mértékű felgyorsulásával párhuzamosan olyan, egyébként korábban is létező egészségügyi problémák váltották fel a korábbi, elsősorban kórokozókhoz kötődő népbetegségeket, mint az elhízás, a halálos kimenetelű vagy súlyos szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák. Az ezek ellen való küzdelemben megjelentek új és felelevenedtek régi, tradicionális megelőző és gyógyító módszerek, és a fejlett társadalmakban kialakult egy új, egészségtudatos szemléletmód, amelynek éppen úgy részét képezi az egészséges táplálkozás és a testmozgás, mint a wellness és a méregtelenítő kúrák, valamint napjainkra az elme méregtelenítése, a testi-lelki-szellemi hármas egység jóléte, azaz a selfness és vele együtt a böjt.

 

“hálásan köszönöm minden embernek, aki egészségtudatosan igyekszik élni”

Az alternatív gyógymódok híveinek mindennapjaihoz mintegy már hozzátartozik a “méregtudatos” táplálkozás, amely kifejezés persze egyáltalán nem is létezett egészen addig, amíg ide le nem írtam, ezért nyilván nem volna baj, ha elmagyaráznám, mit értek alatta. Azért neveztem el méregtudatosnak, mert egy, az egészségére igazán odafigyelő fogyasztó ma már szigorúan ellenőrzi, milyen terméket vesz le a boltban a polcról, odafigyel annak összetételére, tápanyagtartalmára, anyagi lehetőségeihez mérten igyekszik puszta kalóriabevitel helyett valódi, értékes, a lehető legkevésbé feldolgozott és a lehető legkevesebb vegyszerrel kezelt vagy mesterségesen előállított táplálékot bevinni a kosarán keresztül majdan a szervezetébe. Mérgeket sejt minden idegen szó vagy “E-szám” mögött, és még a rengeteg pénz és befektetett energia mellett is évente legalább egyszer úgynevezett méregtelenítő kúrába kezd, esetleg rendszeresen szaunázik, izzad, sportol, nyugalmat keres, elvonul, lelki gyakorlatot vagy mentálhigiénés módszereket, esetleg önsegítő gyakorlatokat alkalmaz. Hogy miért? Egyrészt azért, mert nem mindegy neki, meddig él és milyen életminőséggel, másrészt pedig azért, mert a média átmosta az agyát, és retteg. Én nem tudom, hogy helyesen teszi-e, és boldogabb-e az életmódjával, vagy hosszabb távon egészséges lesz-e, de abban biztos vagyok, hogy igyekszik, törekszik valami jó felé, és tevékenységével az ökológiai egyensúlyt is támogató fogyasztói magatartást mutat, és a személyiségfejlődés területén végzett munkájával, igyekezetével pedig talán jobbá teszi egy kicsit az emberi világot. Nem is beszélve arról, hogy ha a jelenleg a Föld népességét jelentő összes 7 milliárd embernek mondjuk csak az egy negyede évente két hetet böjtölne, és az ott “megspórolt” ételt elküldené máshová, mondjuk olyan helyre, ahol nincsen, nem csak a mezőgazdaság környezeti terhelése csökkenne jelentősen, hanem életek ezreit menthetnénk meg vele. Ezért hálásan köszönöm minden embernek, aki egészségtudatoasn igyekszik élni, és rendszeresen vesznek részt extrém vagy visszafogott módszerekkel tűzdelt tisztítókúrákon!

A fentiek ellenére elképzelhető, hogy a tudomány kevésbé támogatja vagy ismeri el a fenti tevékenységek jótékony hatásait, a szkeptikusok és természettudományos beállítottságúak pedig nem győzik bizonygatni, hogy a hétköznapi életben ritkán eszünk-iszunk mérgeket, a legkevésbé sem halmozzuk fel őket a zsírszövetben, és véletlenül sem savasodunk el, ha pedig mégis, azt már nem lehet kiizzadni a szaunában vagy hatástalanítani néhány diétás nappal, sokkal inkább csak szemfedővel. Akkor most vajon kinek van igaza?

 

Vannak-e mérgek a szervezetben?

Vannak-e mérgek az izzadságban?

Hosszas gondolkodás után, alaposan elmélyített, megoldásorientált szándékomban arra jutottam a méregtelenítés kérdésével kapcsolatban, hogy az alapvető képzavart és a konfliktus forrását a vitatkozó felek között épp az elnevezés, a “méreg” szó kétféle értelmezése okozza. A toxikológus, mint orvos, nyilván szakmai értelemben vett mérgezésről tud beszélni, míg a magunkfajta egészségféltő laikus és a természetgyógyászok szerint nem csak az a méreg, ami végzetes esetben akár azonnal képes halált, de legalábbis maradandó károkat és súlyos szövődményeket okozni, hanem tulajdonképpen méregnek tekint minden olyan anyagot, amely a szervezetben jelen van annak ellenére, hogy annak nincs rá szüksége.

Egyébként két orvos szakember sem feltétlenül ért egyet már a mérgek definíciójában sem, mi több: léteznek olyan orvosok és természettudományos szakemberek, akik nemhogy elítélnék a látszólag (vagy talán tényleg) kissé (vagy egészen) elüzletiesült “böjt- és bélipart”, hanem megtalálják benne számításukat, és támogatják annak tevékenységét. Az egyik szakember a hiszékenység áldozatainak tekinti a “tudatlanságában szerencsétlen, sok ezreket pengető, hülye pórnépet”, míg a másik támogatja annak egészségvédő törekvéseit.

“Vannak, akik szerint ezeket a szükségtelen, bizonyos esetekben káros anyagokat felhalmozzuk a bélben, a sejtközi állomány folyadékkészleteiben vagy a zsírszövetben, és szépen fokozatosan „elsavasodva” fáradékonyakká majd rákosokká leszünk, mások szerint pedig ilyenfajta felhalmozás nem létezik, mert a méregkezelés a máj és a vese feladata, és azok teszik is szépen a dolgukat mindenféle külső beavatkozás nélkül. Van, akik szerint izzadással is méregtelenítünk, a májpártiak azonban nem hisznek az izzadsággal vagy bármely más módon történő méregtelenítésben, csak a széklet- és a vizeletürítésben, valamint a mérgek májsejtek általi semlegesítésében.
Akár egyazon egészségportál cikkei között is találunk szakértői véleményeket pro és kontra, adódik hát a kérdés: hol lehet a hiba a gépezetben? Miért nem tudhatjuk, hogy akkor most végülis mérges-e a szervezet, vagy inkább mégsem?” (Gyeva – Minden Ok)

 

Van-e értelme a tisztítókúráknak?

Az egyszerűség kedvéért tisztázzuk még az elején: annak érdekében, hogy a fenti fogalmi ellentét áthidalhatóvá váljon, mostantól egyszerűen nem szeretném többet kimondani a méreg és a méregtelenítés szavakat. A szervezetben tehát normális esetben NINCSENEK MÉRGEK, ám előfordulhatnak még ki nem ürült káros vagy szükségtelen anyagok, amelyek eltávolításában a tisztítókúrák és -módszerek hasznának az elvi lehetősége nem zárható ki, mi több, akár megalapozottnak is tekinthető. Kérdés az, hogy vajon végére járt-e már valaha bárki is ténylegesen a méregtelenítés és a tisztítókúrák kérdésének? A válasz meglepő módon úgy tűnik, hogy nem: nem született még olyan átfogó tanulmány, amely a tisztítókúrák hatásait vizsgálta volna a gyakorlatban, reprezentatív mintán nyomon követve mondjuk egy kéthetes tisztítókúra rövid, közép és hosszú távú testi-lelki hatásait az emberi szervezetre, de ha született is, a közember számára az a tanulmány nem érhető el. Nem tudjuk, hogyan változik az izzadság összetétele egy szaunázást vagy egy böjtöt követően, sem a széklet, a vizelet összetételére vonatkozóan nincsenek adatok, és főleg nem tudjuk, hogy milyen hatása van egy tisztítókúrának rövid, közép és hosszú távon a vérképre, az immunrendszerre, az általános erőnlétre, az egészségi állapotra, az állóképességre és a betegek közérzetére. Nem tudjuk, milyen egészségi állapotban tesz jót, és mikor ártalmas azon túl, hogy azt azért nem nehéz kitalálni, hogy ki az, akinek pl. koplalnia aztán már igazán nem kéne!

 

7 dolog, amit bizonyosan tudunk a szervezetben felhalmozódó fölösleges vagy káros anyagokról és a tisztítókúrák hatásairól

A tisztítókúrák részét képező jelentősen megnövelt folyadékbevitel és böjt, valamint más béltisztító mechanizmusok befolyásolják, mi több, javítják általános egészségi állapotunkat, és a szervezetben jelen lévő káros anyagok mennyiségét

  1. A mérgek kiválasztásáért felelős szerveink a vese, a tüdő, a különböző mirigyek, a nyálkahártya, a bőr, a máj és extrém esetekben akár a köröm és a haj is.
  2. A mérgek nagy részének átalakítása azokban a szervekben történik, ahol adottak a feltételek bizonyos vegyi folyamatokhoz [1], amely folyamatok által létrejött kevésbé mérgező vagy nem mérgező anyagok általában vízben jól oldódnak, így a szervezetből az epén és a vesén keresztül könnyen kiürülnek.
  3. A normálisan működő máj elvileg magában is elboldogul, nincs szüksége méregtelenítésre, de nem árt kímélni, amelynek az a legjobb módja, ha kerüljük a mérgező anyagok bevitelét és a túlzott alkoholfogyasztást. Nyilvánvaló tehát, hogy egy-egy böjtkúra, kisebb, gyümölcs- és zöldséglé fogyasztásán alapuló tisztítókúra mindenképpen üdítő pihenést jelenthet emésztőszerveinknek, ezen belül a májnak is, és egészen biztosan felfrissít valamelyest, hogy ők megpihenhettek, “figyelhettek” picit valami másra.
  4. A toxikológia mai állása szerint a szervezetbe bekerülő méreganyagok felhalmozódhatnak a plazmafehérjékben, a kötőszövetekben, a csontszövetben, a sejtekben és a zsírszövetben. Hogy hol, az elsősorban attól függ, hogy például vízben vagy zsírban oldódnak-e.
  5. Léteznek olyan méreganyagok, amelyek kifejezetten az izzadsággal távoznak a szervezetből, illetve egy, a különböző testnedvek összetételét vizsgáló tanulmány szerint eltérő arányban, de valamennyi vízoldékony méreganyag előfordul bizonyos mennyiségben az izzadságunkban is. Ennek megfelelően az izzasztókúrák haszna sem zárható ki, és amennyiben a fokozott izzadással veszített, a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és folyadékot visszapótoljuk, a legkevésbé sem feltételezhető, hogy akár egy szauna vagy egy hot jóga hatása káros volna.
  6. A máj méregtelenítő tevékenységétől függetlenül előfordul, hogy a bélbe káros anyagok kerülnek, és visszaszívódnak a vérbe, s csak ezt a felszívódást követően jutnak el esetleg ismét a májhoz a vérrel. Ezen kívül a bélben található egyes patogén baktériumok maguk is termelhetnek méreganyagokat, amelyek a vérbe jutva kerülnek vissza csak a májhoz, tehát nem zárható ki teljesen annak lehetősége, hogy a kolon-hidroterápia például kifejezetten hatásos ezzel a fajta „önmérgező” mechanizmussal szemben, illetve az sem, hogy a tisztítókúrák részét képező jelentősen megnövelt folyadékbevitel és böjt, valamint más béltisztító mechanizmusok (gyógyteákkal történő hashajtás, gyógynövényes kezelések, rostok stb.) befolyásolják, mi több, javítják általános egészségi állapotunkat, és a szervezetben jelen lévő káros anyagok mennyiségét.
  7. A hosszú távú stressz egészségkárosító hatásáról szóló cikkekkel mára már Dunát lehetne rekeszteni, ezért teljesen fölöslegesnek tartom leírni, miféle szabályozó mechanizmusokat indít el, hormonokat szabadít fel, és azok hogyan válnak destruktívvá, ha hosszú távon nagy mennyiségben vannak jelen a szervezetben, hogyan vágják tönkre anyagcserénket, és vezetnek szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, s hogyan vezet a stressz végül krónikus fájdalomhoz, meglévő krónikus betegségek súlyosbodásához vagy az immunrendszer legyengüléséhez, és azon keresztül akár rákhoz is. Azt viszont feltétlenül érdemesnek tartom hangsúlyozni, hogy a tisztítókúrák kvázi elmaradhatatlan kelléke a „lelki megtisztulás”, a pihenés, a relaxáció, amely amellett, hogy segít az esetleges böjttel járó stressz elengedésében, a hétköznapi robotból kiszakítva a pácienst új, megnyugtató környezetben további pozitív egészségügyi hatásokkal is járhat, nem is beszélve arról az önértékelési hatásról és megelégedettség-érzésről, amit a sikeresen véghezvitt tisztítókúra befejeztével érzünk. Mindemellett a böjtnek ténylegesen létezik egyfajta érzelmi harmonizáló, stabilizáló hatása, amely akár a depresszió kezelésében is jó eredménnyel alkalmazható.

 

Konklúzió

Az a folyamat, amelyet természetgyógyász-körökben tisztítókúrának neveznek, nem más, mint a szervezet tehermentesítése, segítése abban, hogy megszabadulhasson a hétköznapi életünk során immár óhatatlanul is magunkhoz vett és a szervezetben esetleg felgyülemlő káros vagy szükségtelen anyagoktól, és bizonyos észszerű keretek között tartva hatékony segítséget jelenthet az egészségmegőrzésben és a gyógyulásban.

 

***

 

Ez a cikk a nagyböjthöz kapcsolódó cikksorozatom 2. része volt. A cikksorozat első része, amelyben a böjtölés hagyományáról és lényegéről beszélek, itt érhető el.

Érdemes a böjt kapcsán a testünkhöz való viszonyunkon is elgondolkodni kicsit, hiszen meglehetősen középkori hozzáállás azt hinni, hogy a böjt a test sanyargatása és elvetése. Sokkal inkább kell a böjtnek is szeretetből táplálkoznia, nem pedig az élet lehetőségének és megnyilvánulásának ostoba elvetéséből!

És arról is írtam ám, hogy milyen módszert érdemes választani, mégpedig a Hogyan böjtöljünk? cikkben.

 

[1] A mérgeket semlegesítő, illetve eltüntető vegyi folyamatok a következők valamelyikét jelentik:

  • oxidáció: A vegyi anyagok oxidatív átalakítása főleg a májban lévő oxidázok hatására történik.
  • redukció: A redukciós folyamatok mindig együtt zajlanak le az oxidációval, így valójában oxido-redukciós méregtelenítés történik.
  • hidrolízis: A méregtelenítés ezen formája a májban és a vérben található eszterázok hatására történik.
  • kötési reakció: A méreg és egy, a szervezet által szintetizált, kiválasztott endogén anyag kapcsolódását jelenti.
 

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.