Vajon mi jut eszünkbe, amikor megkérdezik, milyen a reggel a főváros utcáin? A legtöbben a dugókra, a porra, a zajra, a kipufogógázra gondolunk, meg a türelmetlen tömeg terhesen tolakodó szorítására. De vajon megnéztük-e már a várost alig egy órával korábban?

Ma reggel háromnegyed hétkor indultam munkába Zuglóból, még a reggeli csúcs előtt, amikor a takarítónők járnak dolgozni. Ekkor még alig-alig telik meg a Thököly út két sávja, a levegő még nedves és tiszta.

Ahogy ráfordulok a Stefániára, még bennem van a munkába igyekvő ember kényelmetlen elmekattogása, ám a ligethez érve már sikerül körültekintenem, és mélyen belélegezni a kora reggelt. Belélegzem a fákat és igen, a ligetvédők meg az építkezők éjszakára hátrahagyott mozdulatlan rumliját.

Ilyenkor még senki sem dudál. Valahogy ráérőssé válik a biciklizés, és mintha az autósok is nyugodtabbak lennének. Nem tudom, hogy az álmosság teszi-e, vagy egyszerűen a város utcáinak szokásosnál lassabb ritmusa.

Ahogy a Wesselényi utcán haladva körülnézek, ráébredek, hogy ha az autókban nem is, de a járdán még csak azok járnak, akik az állítólagos alja munkát végzik: takarítók. Meg én, a szakács.

Nincsenek motoros futárok, a fél útpályát elfoglaló, kirakodás alatt álló teherautók, még alszanak a hosszú testű, erőszakos fekete high-end autók… Egy pillanatra olyan érzésem támad, mintha ilyenkor még csak a rendes emberek járnának az utcán, és ez megnyugtat. Az éjjeli lumpok már hazaértek, a nappaliaknak pedig még nem nyitott ki a kocsma, sem az italbolt. Senki sem köpköd, lopkod, fogdos…

Korán reggel a fővárosban minden rendben van. Olyan, mint otthon volt régen, nagyonvidéken. Majdnem olyan, mint a természetben…

Amikor beérek a munkahelyemre, a becsületes roma zöldségszállító fiú, Krisztián fogad. Szívesen elmondanám neki, hogy ha csak minden második roma volna olyan kedves és tisztességes, figyelmes és szorgalmas, mint ő, tisztelet és megbecsülés volna osztályrésze a cigányságnak.

Rajtam kívül csak a szomszéd food truck szakácsa van bent, és Ibolya, a szintén roma takarítónő, akinek pedig azt mondanám el szívem szerint, hogy az ő munkája az egyik legfontosabb és leghasznosabb a Vegan Gardenben, és hogy mennyire értékelem, hogy még a konténer-WC-be is nyugodt szívvel megyek be hála neki. Ismerve a magyar mosdóhelyzetet, igazán becsülöm, hogy noha a vendégekkel egy helyre járok a dolgomat végezni, mindig európai emberhez méltó körülményekre számíthatok.

A hétköznapok rohanásában ők azok, akik hétre járnak, akiknek a munkája láthatatlan. Még alighogy ébredezik a világ, amikor ők megteremtik nekünk az élhetőbb várost, és egyik-másik igenis nagyon jól csinálja! Ők jutottak ma eszembe, a reggel hét emberei a fővárosban.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.