Szombaton reggel óvatlanul azon elhatározáson értem magam, hogy az előttem álló hétvégét az egészségemnek és a pihenésnek szentelem, és csendes sétával és meditációval indítottam a napot. Meglepő módon ezúttal nem a mérleg, nem is a tükör, sőt, még csak nem is a laboreredményeim vagy valami rossz testi-lelki közérzet késztettek erre, hanem egyszerűen a hedonizmusom: a napfény, a pihenés vágya és a szomszédnál sülő szombat reggeli palacsinta illata. Nem is gondoltam, hogy az egész ügy valami egésznapos élő-étel-egészség-izé gasztroorgiába torkollik majd…

Nehéz eset vagyok. Tulajdonképpen nem is értem, mit finomkodom, nyugodtan nevezhetném a helyzetemet egyenesen Taigetosz-pozitívnak, legalábbis magyar viszonylatban, tudniillik én egy gluténérzékeny vegetáriánus vagyok. A fehérjeforrás tehát nálam különösen kényes kérdés.

10 éve nem eszem hús, és ezalatt az idő alatt évente legalább háromszor megkérdezte tőlem valami hithű magyar: “Akkor mit eszel?” Mindig nehéz volt megértetni velük, hogy a válaszom (amely többnyire úgy hangzott: “Hát minden mást!”) valóban nem köretet és salátát takar, mi több, még csak nem is rántott sajtot, hanem igazi tápláló finomságokat! Pedig akkor még Budapesten laktam, amely kishazánk többi városához képest a vegetáriánusok paradicsoma, a közel- és távol-keleti, valamint az európai vegaéttermek fellegvára.

De – és itt jön a rákfenéje a dolognak – a testem idén közbeszólt, és azt mondta: gabonafehérje STOP! Mifelénk, itt délebbre, vidéken, ha nem akar az ember lánya naponta főzni, különös hétköznapi kihívást jelent megtalálni liszt- és húsmentes készételforrásait, ezért aztán a tünetmentes vegetáriánuselvet újabban gyakran feladni vagyok kénytelen, ám ezúttal magam vettem gondjaimba önmagam: vásárolni indultam.

Már majdnem azt gondoltam, hogy kész, vége, november van, és halottak napjától a busójárásig már csak a hús, a bab és a rizs lehetnek organikusan megtermett táplálékaim, ám a multi polcai előtt elhaladva szemtelenül arcomba nevetett ostoba későőszi feledékenységem záloga, és azonnal tudtam, itt a sima palacsinta már nem elég. Szépen lassan úsztak be a tudatomba a fekete retek, a körte, az alma és a sütőtök, no meg a cékla, és elvesztem: a menü borscs lett, és sütőtökös palacsinta, no meg előtte a tízórai zelleres körözött fekete retekkel.

Azmiaza borscs, és hogyan készül?

A borscs egy felvidéki levesféle: céklából, káposztából és leveszöldségek felhasználásával készül, no meg kell bele egy jókora darab sertéshús is (ha javasolhatom, használjunk inkább marhát vagy őzet – tudom, hogy drágább, de jobban támogatja a WHO), de ezt a részt én most kihagytam. Helyette az igazi nőihormonbomba tofuval (a szója kiváló minőségű fitoösztrogén, a ciklus első 10-12 napjában ajánlom menopauza idején hormonpótlónak, illetve babaprojekten dolgozóknak) gondoskodtam megfelelő fehérjeforrásról, amely gluténérzékenyek számára és vegetáriánusoknak is kiváló.

A cékla áldásos hatásairól

A cékla, ha vasról, C-vitaminról és antioxidáns flavonoidokról van szó, az őszi szezon favoritja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ősszel fogyasztható, hanem azt, hogy ilyenkor van szezonja, tehát lokálisan terem, és frissen elérhető, ami a dietetikusok szerint a legjobb, legélőbb választás, ha ételről van szó. A céklalé, mint flavon- és vasforrás, kezelések alatt és után a rákgyógyításban is a határozottan és nagyon ajánlott ételek listáján van, így azt hiszem, kétség nem férhet hatékonyságához a prevencióban!

A fekete retekről

A megszokott retekízzel – kicsit talán csípősebb fajta – immunerősítő hatásáról is ismeretes, és fokozza a gyomornedvek elválasztását, amely egyszersmind azt is jelenti, hogy vérszegények és vashiányosok számára különösen ajánlott. A gyomornedvek ugyanis a B12-vitamin felszívódásához elengedhetetlenek, amely vitamin pedig a vas felszívódásához szükséges. Az ideális vaspótló kombó tehát így tél előtt, ha szeretnénk még egy utolsó erőfeszítést tenni vitaminraktáraink feltöltésére:

  • hús (lehetőleg vörös, akármit mondjon is a WHO) mint a B12-vitamin forrása (sajnos ezt én éppen kapszulában szedem a gluténérzékenység következményeként);
  • cékla mint vasbomba;
  • fekete retek: mondjuk salátának a céklás-húsos borscsleves előtt, vagy úgy, ahogy nálam, lehet reggeli, tízórai vagy salátában előétel.

Bőrszépítő palacsinta?

Mint afféle gulyásételhez, bizony a borscshoz is dukál az édes főfogás, amely nálam bizony soha nem lehet egészen édes, mert bevallom, nem rajongok az édes ízekért. Ez azért nagy előny, mert nem nassolok, és azért nagy hátrány, mert az oviban a legrosszabb rémálmom volt a tejbegríz és a gulyás, így én azokon a napokon bizony éhen maradtam, míg a kajám felett örömünnepet ült az asztaltársaság “normális gyerek”-része.

Mellébeszélést félretéve, palacsintát készítettem, mégpedig sütőtököset, holland recepttel. A sütőtök – látszik a színén – igazi béta-karotin forrás, amely a bőr- és szemvédő A-vitamin elővitaminja. A sütőtökszezon aktualitását mi sem mutatja jobban, hogy október a látás hónapja, és az A-vitamin a látáshoz is nélkülözhetetlen. (Még szerencse, hogy szépíti a bőrt is, mert az baromira nem volna jó, ha csak a látásunk javulna, és ezzel az élesebb szemmel ugyanazt kellene látnunk a tükörben… 😉 😛 )

Sajtos verzió – holland sütőtökös palacsinta

A palacsintatészta egyik különlegessége, hogy cukrot nem tettem bele, ám a tésztába egy közepes gerezd összenyomott fokhagyma és frissen reszelt szerecsendió is került, hiszen ezek nélkül a sütőtöknek aztán már igazán semmi értelme!

A másik különlegessége, hogy kicsit vastagabbra kell keverni, hogy megtöltés és tekergetés helyett bele tudjuk sütni az ízanyagot.

A harmadik meg az, hogy gluténmentes, de ezt másnak nem kell csinálni, csak mondom, hogy azoknak is legyen tippem, akik velem egy cipőben járnak. A horrorárú gluténmentes lisztkeverékkel úgy próbáltam spórolni, hogy felerészben kukoricalisztet használtam (olcsóbb).

Holland sütőtökös palacsinta körtével

Van még egy trükköm: nem tudom, ez kinél hogy van, de palacsintasütésnél az olajat a mi családunk nem a serpenyőbe teszi, hanem a tésztába keveri, így nem kell mindig kenegetni meg öntögetni két palacsinta között.

A hajszálvékony vagy juliennre vágott sütőtökszeleteket pár percig puhítsuk egy pici olvasztott vajon (igazin!), majd öntsük rá a forró serpenyőbe a palacsintatésztát, és süssük meg mindkét oldalát! Tálalás vékony körteszeletekkel vagy illatos kemény kecskesajttal – ez utóbbit, ha lehet, még melegen reszeljük a tetejére, és amúgy füstölt sajtra is becserélhető, de csak módjával!

Zellerszáras körözött

Ez már csak egy kis apróság, de el kell mondanom, hogy a túró kiváló kalcium- és fehérjeforrás, nem csak vegetáriánusoknak. A körözöttreceptem meg csak annyiban volt más, mint a többi, hogy a nyakamon maradt nagy mennyiségű zellerszárnak csak a felét tettem “vázába”, a többit meg szépen vékonyra felszeletelve beleaprítottam a körözöttbe. Ízét tekintve tökéletes párosítás a fekete retekkel, szintén segíti a gyomorszekréciót, és nem mellesleg vízhajtó hatású, szóval ha a novemberi göthös sápadtság helyett immár gyönyörű, A-vitaminozott bőrünk és a sok céklától és B12-től egészségesen duzzadó ajkaink és kipirult orcánk mellé még szeretnénk egy, a szokásosnál is vékonyabb és kecsesebb bokát, ezzel csatát nyerhetünk az ülőmunka finoman püffedt mellékhatásai ellen.

Még egy apróság: vajon mitől élő egy étel?

A leginkább élő ételek azok, amelyek nincsenek tartósítva, sem fagyasztva, hanem frissek – minél közelebbről, minél kevesebb szállítással és raktározással jutnak el hozzánk, annál élőbbek. Ideális esetben magunk sétálunk ki értük a kertbe, és alig hogy bevittük a konyhába, már fel is használjuk, ám ez manapság már kevésbé hozzáférhető megoldás – különösen városi környezetben, no meg a sokadik bérházi emeleten.

(Megjegyzés: a nyerskosztosok kizárólag a nyerskosztot tekintik élőnek, abból is – érthető okokból – csak a nyers zöldséget és gyümölcsöt, de erről az jut eszembe, hogy ideje átértékelnem a táplálkozási szokásaimat, mert bár eddig azt hittem, együttérzésen alapul az a szokásom, hogy kerülöm a húsfogyasztás, nemrég felhívták a figyelmemet arra az apróságra, hogy a vegetáriánusok – akik ugyebár sok gyökérzöldséget esznek – tulajdonképpen meglehetősen kegyetlen népek, ugyanis a gyökérféléknek az a sajátossága, hogy a földből való kivétel után még élnek! Él a répa meg a zeller, meg a krumpli és a hagyma is amikor meghámozzuk, felszeleteljük, egészen addig él, amíg a forró fazékban véglegesen el nem pusztítjuk szegényt! Gondoljunk csak bele: ha nem főzzük meg, a krumpli kicsírázik a kosárban, a hagyma kihajt tavasszal, és élteti a leveleit a petrezselyem és a zeller! 😉 😛 )

Mind közül a legélőbb ételek tehát a gyökérzöldségek, noha az élő és “agressziómentes” kategóriát jószerivel a friss gyümölcs vezeti – manapság már csak sütőtökként vadászható, de pöröghet még azért picit a szőlő, az alma meg a körte is.

Ja igen! Még egy apróság: a hús, mint leölt állat teteme, igazából sohasem tekinthető élő ételnek. Nem, a frissen pirított sáska sem, habár az a sertéshez képest igazán határeset! 😉

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.