Válaszom a karizmatikusok.hu/hitvedelem oldalon megjelent ostobaságokra

A legutóbbi, vírusként terjedő démonidézős-jógagyalázós videót megelőzően is születtek ám a tények ismeretét mellőző, félinformációk alapján egyes módszereket démonizáló szösszenetek. Épp a napokban találkoztam egy karizmatikus keresztény nemajánlással, ami ezúttal az erdőfürdőt tette a gonosz eszközévé…

Nem szeretek másokat sározni, azt gondolom, hogy méltatlan mindahhoz, amit képviselek. Most mégis úgy érzem, hogy szeretnék megszólalni, mert megér egy “műelemzést” az a blogbejegyzés, amely az erdőfürdőről jelent meg 2018 nyarán a karizmatikus keresztények weboldalán.

Az oldal szerkesztője  “Erdőfürdőzés – nagyon nem ajánljuk” címmel tette közzé cikkét. A több sebből is vérző írást olvasva ismét beigazolódott az a balsejtelmem, hogy a legtöbb kirekesztő és fanatizáló ítélet mögött a “jóra való restség” és a tárgyi tudás hiánya áll. És ez még a jóindulatú verzióm volt, mert azt is gondolhatnám, hogy a szerző nem híján van a tárgyi tudásnak, hanem a tényeket szándékosan ferdíti vagy hallgatja el.

Ezért ebben az írásomban szeretném tisztázni a szerző tévedéseit

1. A shinrin yoku jelentése

A shinrin yoku (ejtsd: sinrin joku) a cikk állításával ellentétben nem azt jelenti, hogy az érzékszerveink aktiválódnak az erdőben, és ettől boldogabbak leszünk, hanem szó szerint azt, ami a neve: erdőfürdőt. Érzékeinkkel való megmerítkezést az erdő atmoszférájában.

Az erdőfürdőzésnek az érzékszervek “aktiválódása” valóban része, de ezt az aktiválást mi magunk végezzük, nem csak úgy megtörténik.

Az érzékszervek felébresztésén keresztül elért tudatállapot egyébként a kontempláció, amely lényegében azonos a keresztény kontemplációval: befogadó, ítéletektől mentes, csendes szemlélődés. Az erdőfürdőzésnek ez a komponense tehát nem idegen a keresztény vallásgyakorlattól; ezen kontemplatív módszerek mentális jólétre gyakorolt pozitív hatása tudományosan is alátámasztott (ld. több száz kutatási eredmény az mindfullness-módszerek – MBSR és MBCT – hatásairól).

2. Öngyógyítás

Nem újkeletű, inkább ókori eredetű, és eretneknek a legkevésbé sem nevezhető tan az, hogy a gyógyítást lényegében nem az orvos vagy a gyógyszer hajtja végre, hanem a test, a természet. Az orvos tulajdonképpen csak vizsgál és kezel, a gyógyszerrel egyetemben segítő impulzust ad, de végül a változást a szervezet maga intézi, vagy pont, hogy nem intézi.

“Natura curat, medicus sanat morbus.”

azaz

“A természet gyógyít, az orvos kezel.”

Noha napjainkban gyakran az újkori gyógyítás egyik képviselője, Hufeland nevéhez kötik a fenti idézetet, valójában az ókori róma fia, Arbiter Petronius (az ő neve ismerős lehet a keresztény áhitattal átitatott Quo vadisból, noha ő maga nem volt keresztény) fogalmazta meg.

Ez a tézis nehezen vitatható, és a cikk szerzője sem vitatkozik ezzel. Magyarázata azonban az öngyógyítás jelenségére meglehetősen gyermeki. Azt írja: “Isten minden teremtménye (így az ember is) tele van számos, a mai napig meg nem magyarázható csodával”. Azért nevezem gyermekinek, mert – szándékosan vagy véletlenül – elfelejti megemlíteni, hogy a csodálatos gyógyulást a legtöbb esetben azért valamilyen hatás mindenképpen megelőzi! Ha más nem, egy ima vagy valamely belső változás: a hit, a remény vagy a szeretet felébredése, bármi, de valami mindig van!

Az erdőfürdő esetében ez a hatás az erdő, maga a természet, annak nyugalma és tisztasága: az, hogy visszatérünk a gyökereinkhez, ahová tartozunk, azaz a természethez, és ezzel együtt önmagunkhoz, mint természeti lényhez.

Az erdőfürdő titka emellett a fák által kibocsájtott gyógyhatású vegyületek (fitoncidok), valamint a természetes környezet hatására megélt béke és csendesség.

3. A fák gyógyító ereje

A karizmatikusok oldalán megjelent cikk szerzője – roppant hibásan – kifogásolja, hogy a könyv értékesítését támogató marketingszöveg nem említ konkrétumokat az erdőfürdő és a fák gyógyhatásaira vonatkozóan. Ez elég furcsa vád, hiszen ez egy marketingszövegtől egyáltalán nem várható el! A rövid könyvismertető nem egy tudományos értekezés, és nem is célja, hogy részletekkel támogassa meg a saját állításait – nyilván ezt majd maga a könyv hivatott megtenni.

Ha kicsit gyanakvóbb vagyok, felmerül bennem, hogy a cikk szerzője a marketingszöveg egyébként indokolt hiányosságait mintha arra próbálná felhasználni, hogy ezen keresztül sugalmazza az erdőfürdő egészségügyi előnyeiről szóló állítások hamisságát. Ez egyáltalán nem kedves dolog, hiszen ha nagyon szeretett volna tényeket találni, egyetlen Google-kereséssel hozzáférhetővé vált volna számára mindaz a 35-40 évnyi tudományos kutatási eredmény, amely a cikk megírásának időpontjában is elérhető volt. Ezek között bizony ott vannak a szerző által hiányolt, módszertanilag kifogástalan kettős véletlen kutatások az erdőfürdő vérnyomásra, stresszhormonok szintjére, immunrendszerre és hangulatra gyakorolt hatásairól.

Erről azonban a szerző nem beszél – reméljük, hogy csak azért, mert a kifogásait úgy írta meg, hogy ennek előzetesen nem nézett utána.

Azzal mondjuk én is egyetértek, hogy a marketinges részéről ez “az erdőfürdő energiával tölt fel” szöveg nagyon béna, amely teljességgel méltatlan egy egyébként tudományosan megalapozott kiegészítő gyógymódhoz.

4. A gúny tárgya bizonyít

Az erdőfürdőt kritizáló lelkes amatőr egy ponton gúnyosan az írja:

“Lelki szemeim előtt hirtelen azt látom, hogy a jövő erdőmérnökei (vagy pszichoterapeutái) erdőterapeuta címet is kapnak diplomájuk mellé – szerencsére időben felébredtem álmomból.”

Nem sikerült időben felébrednie, ugyanis csak azon az egy kurzuson, ahol én tanultam erdőfürdő-vezetőnek és erdőterapeutának Írországban 2019 nyarán, a 22 résztvevő közül 2 (egy horvát és egy ír származású) érkezett az erdőmérnökpályáról. És ugyanezen a képzésen azt is megtudtam, hogy Németországban jelen pillanatban már folyamatban van az erdőfürdő-vezető képzés felsőoktatásba történő integrációja, akkreditációja, hogy a jövő pszichoterapeutái a diplomájuk mellé valóban kaphassanak akár erdőterapeuta-végzettséget is.

5. És még több gúny…

A karizmatikus keresztények oldalán megjelent cikk szerzője az eddig még óvatosnak nevezhető kritikái után végül a következő részben magát M. Amos Clifford nevét teszi gúnyos megjegyzései tárgyává. A keresztény tanokhoz egyébként méltatlan, megbélyegző ítéletek tárgya ezúttal tehát egy létező ember, névvel, arccal meg minden. Azt írja: “A szerző – ahogy az várható – a világ “egyik legtapasztaltabb szakembere” a témában.

Amos Clifford

Bizonyára nem nézett utána kellőképpen, hogy Amos Clifford valóban a világ egyik legnagyobb, legrégebbi és legtapasztaltabb szakembere ebben a témában, aki nem csak világszerte képez erdőfürdő-vezetőket, hanem az Egyesült Államok-beli ANFT (Association of Nature and Forest Therapy) alapítója, és a világszerte jelenleg is használt, tudományosan megalapozott erdőfürdő-vezetési technikák egyikének kidolgozója, aki az elsők között tanulmányozta a shinrin yokut Japánban.

A személyét ért további kifogások alapja Amos vallási meggyőződése és munkássága: nevezetesen hogy pszichoterapeuta (Máglyára vele!), buddhista, zen meditációt gyakorol, és támogatja a szabadban meditálást. Valahol értem én, hogy miért is tartják egyes szűklátókörű vallási fanatikusok elvetendőnek a buddhista tanokat, de azt nem látom pontosan, hogy egyetlen személy meditáció iránti érdeklődése hogyan tesz teljes egészében ördögtől valóvá egy, az egész világon gyakorolt, vallásfüggetlen egészségmegőrző technikát?

A kegyelemdöfést a saját hitelességének a cikk szerzője egyébként akkor adta meg, amikor egy olyan, évezredes gyökerekkel rendelkező vallási hagyományt, mint a buddhizmus és a zen, összezagyvált az ezotériával és a New Age-mozgalommal. Tette mindezt valami korábbi keresztény értekezésre hivatkozva, amely úgy tűnik, épp azoknak a démonizálását tűzte ki céljául. Mindegy, szólásszabadság van, és ez is egy vélemény. Csak szerettem volna elmondani, hogy egyáltalán nem releváns vélemény.

6. Egy erdőfürdőző szent

Válaszomat a cikkre végezetül Ferenc pápa Laudatio si’ művében megfogalmazott szavaival zárom, amelyeket a világtörténelem egyik leghíresebb erdőfürdőzőjéről, Assisi Szent Ferencről írt, és amelynél méltóbban az erdőfürdőzés lényegét talán senki sem tudta volna megfogalmazni:

„Szent Ferenc misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. […] Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] számára valamennyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. Ezért feladatának érezte, hogy mindennek gondját viselje, ami csak létezik. […] Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem merőben külső aszketizmus volt, hanem valami gyökeresebb: lemondás arról, hogy a valóságot puszta használati tárggyá alakítsa, amely felett rendelkezni lehet. […] Szent Ferenc – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit. ”

(Ferenc pápa: Laudato si’, forrás: Magyar Kurír)

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.