Mindig hideg van nálad. Hiába van rajtam dupla pulcsi, és hiába jelez a termosztát huszonegy fokot, tulajdonképpen valamim mindig fázik. Kivéve, amikor felébredek melletted. Olyankor meleg van – jaj, azt nagyon szeretem! Amikor egy tökéletes hőmérsékletű szobában az ideálisan alig-illatos, puha textil megérinti, betakarja, mozgásra végig-végigsimítja a bőrömet, a karomat, a vállaimat… Ilyenkor azt érzem, hogy soha, de soha többé nem szeretnék semmi mást csinálni, mint az illatodba burkolózva finoman huzigálni a paplant az alkaromon, miközben az a legfontosabb dolgom, hogy legyek!

Forrás: Pixabay

Kicsit fellélegzem, dorombolok… Érzem, ahogy elsimul a mellkasom, a szívem, és finoman megnyílnak a pórusaim, az izmok elernyedve hagyják, hogy az óvatos életöröm szinte észrevétlenül simítva végig a hasamat betöltse a testem.

A kedd reggelek mások: ilyenkor korán kelsz, hamarabb mész el. Bosszankodva begyűjtöm a mosatlant a nappaliból, a konyhából – belehajigálom a mosogatóba (a gép tele van az esti tisztákkal, te mostad el). Megtalálom a wokot a tűzhelyen – az az egy tiszta: azt hitted, csak azt kértem. Simogatás az alsó ajkam közepén és a nyakamon az emlék, hogy megcsináltad, és prezentáltad felém. Férfias vagy: a házimunkát valahogy mindig a kisebb fáradtság felé hallod félre. Idős korodra szerintem épp olyan szelektív hallásproblémáid lesznek, mint nagypapinak nagymamival szemben. (Az én hangomat, ha suttoghattam is megértette mindig. Ugye neked is lesz egy ilyen unokád?)

Karácsonyi szélmalmos terepasztal a helyi kertészeti szakáruházban

Visszaviszem a két kis piros mécsestartót az ebédlőasztalról a nappaliba, a TV mellé, ahol a helye van. Még mindig a kávé előtt, ezért csak lassan… Még nem laktam be mára a testemet… Kiszedegetem a mécsesmaradványokat, és kibányászom a TV alatti kis szekrényből az újat, a bontott csomagból, és elindulok a nyomi használt mécsesekkel a szemetes felé. Útközben fél szemmel megpillantom Lucát, az élő karácsonyfánkat. Ő az első – még sohasem volt saját karácsonyfám senkivel –, s a szemetes felé hajolva, ahogy épp a mosogató alatti szekrényajtót csukom, életlenül, mint egy egyszerre langyos és hűvös, könnyű selyem, megérint ismét, finoman, mint a paplan, lágyan csiklandozva mellkasomat az életöröm. Élvezem egy pillanatig, ahogy megnyugszik a szív: minden rendben van, hiszen veled vagyok.

Így állok neki kávét főzni. Aztán arra gondolok, hogy leírhatnám neked: hát ezért.

Megvilágosodott pillanatai ezek a belső tapasztalásnak, azt hiszem, s egyként érint meg a külső és a belső, és kéjesen élvezheti a test és az elme az életet éppen olyannak, amilyennek akkor érzékeli.

Ilyenkor, decemberben mindig kételkedem, hogy valóban van-e létezés, és néha, ha ezen “elflesselek”, izolált rezgésekké törpül a “való világ”. Megyek kávézni.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.