Észrevétlenül lopakodik mellénk, bele, egyenesen az életünk közepébe, s mindig akkor csenget, amikor a legjobban zavar, mert érzéke van hozzá, s makacsul követ, mintha csak fogadalmat tett volna, hogy bennünket bizony az úton el nem hagy, hanem társunk leszen csacsogón, csak magával törődve, s késsel sem lehet megsérteni, olyan kitartó és önmagával eltelt barát a magány, akit elviselni és elveszíteni is ugyanolyan nehéz. Talán lehetetlen is.
Vajon befogadni kell-e téged, mert jót hoz az is, meg ajándékaid, a fájdalom és a kétség, vagy kérjelek meg inkább szépen: menj el!

Mindig várom, hogy majd megmentenek tőled, kis vérszívó kullancs magányom, de olyan, mintha sohasem hallatszanának ki szívemből a kétségbeesett szavak, s létemet igazolni nem igyekszik senki más, csak Isten, hiszen élni hagy – bár ne tenné ilyenkor!

Vajon hová lettek a tegnap zsibongó s ünneplő percei, és mit akarsz mondani már megint, tolakodó idegen? Elrontottam? Mivel?

Csiriznek hívta anya az ilyen barátot, a kéretlen tolakodót, aki itt ül nálad napestig, és csacsog, nem figyel. De az én barátom azt mondja: nem kellesz! S úgy látszik, ilyen csirizbarátból nekem másik nem jutott, csak ez az egy…

Megfulladok. És ő itt van velem, és tovább csacsog.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.