Te kitöltötted az idei évre is az évrendező munkafüzetet? Én bizony igen, és ugyan mire január végén a coachommal célokat egyeztettem, egész el is felejtettem, hogy szerepelt benne egy elvonulás Koreában. Az eredetileg 3 hónaposra tervezett kolostori tartózkodásból ugyan csak 5 hét lett, de még így is arra gondoltam, hogy írok pár sort az ideútról, mielőtt vonatra szállnék Szöulból a templom felé, és elköszönök, mert bizony ha oda egyszer betettem a lábam, nincs tovább laptop és telefon! Még csak beszéd sem, csak a hajnal hármas ébresztő!

Tó a Gyeongbokgung-palotában, Szöul

Immár második napja, hogy megérkeztem Szöulba, és lassan megszokom az új környezetet meg az időeltolódást. Szerencsére már jártam itt, így ez az utolsó napom a kolostorba vonulás előtt már igazán csak a szuvenírvásárlásról és a Gyeoryong Sahn-i leutazásom előkészületeiről kell hogy szóljon.

Igyekeztem olcsó repjegyet találni, mert egy ilyen út büdzséje az elvonulás részvételi díjával, zsebpénzzel és útiköltséggel együtt még úgy is meghaladja a félmillió forintot, hogy 12 év zen gyakorlás után tréning alatti Dharma-tanítóként kedvezményesen vehetek részt az elvonuláson.

A reptértől a hotelig – Szöulban

Késő délután érkeztem, és bizony adódott némi készpénzfelvételi problémám a reptéren. Alaposan ráfeszültem, de szerencsére az infópult egyik kollégája némi nyilvános bőgés után kompetensnek érezte magát segíteni, és találtunk egy olyan varázslatos automatát, amely hajlandó volt kezelni az én legkevésbé sem harmadikvilágbeli hitelkártyáimat.

Akinek eszébe jutna az Incheon reptérről busszal beutazni a belvárosba, azt mindenképpen lebeszélném erről! Érdemesebb lesétálni a reptéri gyorsvasúthoz, ahol 4.000 won (kb. 1.000 Ft) ellenében vásárolható egy feltölthető kártya, amely a helyiek tömegközlekedési megoldása. Kilométereket számol, és a repülőtértől a belvárosig kb. 1.500 Ft költséggel utazhatunk. Ezt követően a közlekedési költségeink elenyészőek lesznek: egy néhány megállós belvárosi utazás 150-300 Ft-ba kerül.

Hol érdemes étkezni?

Számomra különös koreai megoldás a hétköznapi étkezésekre a közért, ahol a rengeteg előre megfőzött, bedobozolt koreai ételt helyben is elfogyaszthatjuk. Úgy, mint nálunk a sült kolbászt a húsboltban, csak épp leülve. A közértben kihelyezett mikrókban az ételt meg is melegíthetjük, és találunk kanalat és pálcikát is az elfogyasztásához.

Mivel a reggeli nem alapszolgáltatás a koreai szálláshelyeken, feltétlenül érdemes ezt az opciót számításba vennünk, annál is inkább, mert szinte minden szálláshely aljában található egy közért.

Emellett természetesen találhatók normál éttermek is a városban, multinacionális gyorsétteremláncok éppúgy, mint hagyományos koreai ételeket áruló helyek.

A hagyományos koreai ételeket áruló helyeken nagyjából a rizs-leves-saláta kombinációra számíthatunk, de fogyaszthatunk frissensülteket is (pl. bulgokit, ami sült hús). A leves kétféle lehet: sűrű vagy híg. A sűrű levesek nagyjából a ragu megfelelői, a jó magyar paprikáshoz tudnám leginkább hasonlítani. A kiválasztott főételhez a fejenként egy tálka rizs, a víz és a kimcsi szériatartozék, mindenhez jár. Ezeket a kis koreai salátákat – 3-5 félét – apró tálkákban szervírozzák, és az asztalnál ülők közösen fogasztják el. A jó hír: ha valamelyik elfogy, abból kérhetünk repetát is, sőt, az olcsóbb helyeken, ahová a helyiek járnak, van egy kimcsipult, ami éppen úgy működik, mint nálunk a salátabár.

Reggelire és ebédre eszik a kimpapot, ami tulajdonképpen olyan, mint a sushi, és, mint megtudtam, a hagyományos koreai táplálkozásban leginkább a szendvics funkcióját töltötte be. Könnyedén elcsomagolható és szállítható, táplálékdús étel.

Amúgy az ételárak marha sokat emelkedtek 2012 óta. Egy teljes értékű, kiadós koreai ebéd esetében kb. 2.500-7.000 Ft-os költséggel kell számolnunk, de helytől függően ez nyilván lehet akár 10.000 Ft is. 5 évvel ezelőtt egy kimpop ára 3-500 Ft körül mozgott (1.500-2.000 won), de a ma reggeli csuk (barna rizsből és zöldségekből készült leves) és kimpop, amit reggeliztem a vendégház aljában lévő közértben immár 1.700 Ft-ot kóstált!

Este a városban

Vacsora Daullal – az étterem asztalfiókjában mindig van evőeszköz!

Bulinegyedben lakom. Az óvárosi bulinegyedben, és bizony találkoztam Daul barátommal is, aki korábban, szerzetesnövendék-koromban a lakásomat bérelte egy éven át Budapesten. Az antik Insadong piacon összefutottunk Daul kollégáival, így az estét vacsora helyett 3 tál (nem, nem pohár) rizsbor mellett velük töltöttük el, ahol aztán lett közös éneklés és telefonszámcsere is.

Ezután beestünk egy még épp csak nyitvatartó étterembe, ahol zöldséges palacsintát és további rizsbort fogyasztottunk, majd megálltunk egy utcazenész előtt, és Daul énekelt nekem egyet, majd én leszedtem róla a gitárt is, és én is elénekeltem egy magyar dalt: Ha én rózsa volnék…

Mindig sírok ettől a daltól, különösen annál a résznél, amikor azt mondja: “és ha egyszer rajtam lánckerék taposna, alattam a föld is sírva beomolna”. Daul érti – a koreaiak szenvedélyes, érző szívű nép, szeretnek megérintődni. És Daul szociálisan amúgy is nagyon érzékeny – Greenpeace-aktivista, és többek között az ő közreműködésével dőlt meg tavaly az új dél-koreai atomenergia program, és vele együtt a kormány is. Az általuk szervezett utolsó tüntetésen 2,5 millió ember vett részt, és az akkori koreai elnök immár börtönben csücsül korrupcióért. Magyarság, van remény!

Szöuli utcazene

A közös (és vérciki) utcazenélés után megjelent egy csapat üzletember is a mi kis gitáros fiúnknál, és láss csodát: úgy, ahogy voltak, öltönyben, nyakkendőben, nekiálltak táncolni, mi meg velük!

Lassan indulnom kell…

Ezután az élménydús szöuli nap után lassan elcsendesedem. A Kedvessel beszélek még, ha felébred (nálatok most hajnal 3 van, itt meg délelőtt 11:00), és dolgozom is még picit, elintézem a vonatjegyet, kitapasztalom az utat a vasútállomásig, de ma már lélekben is készülődöm.

Mostanában a meditációs praxis során gyakran kaptam magam azon, hogy nem fáradok túl sokat a tudatom megfékezésével, ám ezúttal arra gondoltam, hogy ha már megteremtettem magamnak ezt a csodálatos lehetőséget, ezt a gyakorlást támogató helyzetet, talán érdemes volna ezúttal tényleg megpróbálni kihozni belőle a maximumot.

Sokat foglalkoztatott mostanában az a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy nem merek sikeressé válni semmiben. Amikor úgy tűnik, valami jól megy, van bennem potenciál, akkor gyakran leállok, szabotálom magam, veszítek a szorgalmamból, mintha csak valami kellemetlen belső késztetés arra buzdítana, hogy maradjak csak szépen mindenben középszerű, mert különben még véletlenül észrevesznek, és akkor mi lesz?!

Ennek a viselkedésnek sokféle mély, közel- és régmúltban gyökerező oka lehet, de mindez annyira nem érdekes, mert az az igazán fontos, hogy mihez kezdek vele. És most arra jutottam, hogy itt és most, ezen az elvonuláson ahhoz kezdek vele, hogy megteszek mindent annak érdekében, hogy a gyakorlás során pillanatról pillanatra megfelelő tudattal és igyekezettel legyek jelen, organikusan, őszintén és önmagamhoz híven, hittel és együttérző szeretettel. Nagyjából ennyi a fogadalmam – 5 hetet ki lehet bírni, ugye? 😉

Talán ha visszajövök, megszületik végre a Gyeongchu is – befejezem a könyvemet a zenről, a szerelemről, a spiritualitásról és a rákról.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.

Stresszelj természetesen!

Tudtad, hogy a stressz valójában nem idegfeszültség, egyáltalán nem rendellenes dolog, hanem teljesen természetes?...

Közelgő programok

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.