Időnként megüti a fülünket egy-egy beszélgetés, amelyben kiderül, hogy egy magát gyógyítónak nevező gazember hogy csalta ki a rákos szomszédasszony zsebéből egy ibizai nyaralás árát, aki aztán nemhogy nem gyógyult meg, de az első kezelés után elvitte a mentő, az Ezo TV önjelölt sarlatánjainak hívásdíjairól, meg a versenyhivatal által büntetett, megtévesztően kommunikált étrend-kiegészítőkről már nem is beszélve. Néha kissé túlzó rémhírek ezek, de sajnos előfordul az is, hogy igazak, és egy-egy ilyen, magát gyógyítónak nevező pernahajder nem csupán a családi kasszát, hanem a gyógyulás lehetőségét is romlásba dönti.

Szerencsére manapság, az információáramlás fénykorában (vagy legalábbis annak kezdetén), már számos eszköz rendelkezésünkre áll, amelyek segítségével megelőzhető, hogy drágán megfizessünk egy esetleges hibás döntésért – és amikor azt mondom, drágán, szeretném kiemelni, hogy itt nem csak arról van szó, hogy egy kuruzsló sarlatán elszedi a pénzünket, hanem arról is, hogy a hibás szer vagy félrekezelt betegség az egészségünket is tönkreteheti, akár véglegesen is.

Emellett sajnos az internet tájékozatlan megmondó-emberekkel is tele van – ezek közül az egyik kedvencem egy olyan, ma már mintegy megélhetési ráktúlélőként tobzódó, fiatal hölgy, aki szponzorált cikkében le merte írni, hogy a kemoterápia alatt C-vitaminkúrát kell venni, ezzel (is) hangsúlyozva, mekkora nagy szükség van egy bizonyos biztosítótársaság rákbetegség-finanszírozó szolgáltatására. A végzetes “jótanácsok” eme példája nem mellékesen a rákbeteg életébe kerülhet, ha arra vetemedik, hogy követi, tudniillik kemoterápia közben az ilyenfajta „immunerősítés” szigorúan tilos, és veszélyezteti a terápia sikerét. Az onkológusok kevés kivételtől eltekintve mindenféle immunerősítést és étrend-kiegészítőt tiltanak, de erről a rákból gyógyuló érintettnek minden egyes esetben az adott kezelést adó szakemberrel, tehát a saját onkológusával kell konzultálnia.

Kétségbeejtő, hogy ennek a fiatal nőnek tízezres követőtábora van, és feltehetőleg sokan hisznek is neki, hiszen “ő már megjárta” ezt az utat. Más kérdés, hogy alig néhány hónapja ő maga is támadta az étrend-kiegészítőket és az alternatív gyógymódokat.

A hozzá hasonló képzetlen, önjelölt tanácsadóknak a szavaiból – akik természetesen “csak egy véleményt” írnak – reményt és támogatást remélve tízezrek olvassák és hiszik el a pénzért felelőtlenül leírt féligazságokat, hisznek benne, és közben elfelejtkeznek arról, hogy valódi szakemberrel, a saját orvosukkal, vagy akár – ha erre van igényük – egy megfelelően képzett természetgyógyásszal vagy alternatív gyógyítóval konzultáljanak. Ez borzasztóan veszélyes!!! És ez még csak a rákbetegség volt…

Szerencsére kis hazánkban rendelkezésünkre áll több hiteles forrás is az egyes kiegészítő és alternatív gyógymódok megismerésére, továbbá az összes valamirevaló gyógyítói irányvonal rendelkezik egy saját szakember-adatbázissal. Hiteles információ elérhető az egyes betegségekre szakosodott alapítványokon, segítő szervezeteken keresztül, ahol nagyon gyakran ingyenes egyéni tanácsadással, pszichológus szakemberekkel és gyógyítókkal, workshopokkal, terápiás eszközökkel is várják az érintetteket.

Szomorú, hogy ezek a segítő szervezetek programjaikat – amelyeket legtöbbször a szakmájuk legjobbjai vezetnek – nagyon gyakran be nem telt létszámkerettel kénytelenek elindítani, vagy érdeklődés hiányában törölniük kell, miközben a kedves páciensek az interneten ostobaságokat olvasgatva és egyes kétes hírű étrend-kiegészítőkre kisebb vagyont költve gyakorlatilag vétlen öngyilkosságot követnek el.

A fent leírtak miatt gondoltam arra, hogy leírom, mit tehetünk alig 5 lépésben azért, hogy megvédjük az egészségünket és a pénztárcánkat egy esetleges hibás döntés, rosszul megválasztott gyógyító és módszer következményeitől.

1. lépés: Kérdezzük meg az orvosunkat!

Orvosok esetében két szélsőség létezik: az egyik, amelyik elzárkózik mindenféle alternatív és kiegészítő gyógymódtól, és egyáltalán fogalma sincs róla, hogy mi tartozik ide (fanatikus tudományhívek), a másik pedig, aki nyitott és tájékozott. Koordinátarendszerben ábrázolva ez két tengelyt jelent: a nyitottság és elfogadás mérésére a függőleges tengelyt, a tájékozottságára pedig egy vízszintes tengelyt használjuk:

(Hozzáteszem, szerintem simán megérne egy szakdolgozatot a két tengely összefüggéseinek vizsgálata. Én magam feltételezem, hogy a nyitottság a tájékozottsággal együtt jár.)

Alapvetően ha az orvosunkat egy nyitott, elfogadó és bizonyos mértékig tájékozott szakembernek ismerjük, kérdezzük meg, ő maga mit javasol, hogyan, milyen eszközzel egészítsük ki a terápiát, mit tehetnénk mi magunk a gyógyulásunkért otthon (azon túl, hogy beszedjük a gyógyszereket, betartjuk az előírásokat, és eljárunk kezelésekre). Ha esetleg már van valami elképzelésünk az általunk kedvelt, választott terápiás módszerre vonatkozóan, akkor megkérdezhetjük, hogy konkrétan arról a módszerről mit gondol, egyetért-e vele?

Ha szerencsénk van, még az is megtörténhet, hogy egy ilyen orvostól a szakma egy kiváló képviselőjének a telefonszámával távozunk.

Ha azonban a mi orvosunk a skála másik végén található, akkor érdemes előre felkészülnünk, és konkrét módszerekre, eszközökre vonatkozó kérdéseket feltennünk. Például: engedélyezett-e mozgásterápia / szaunázás / masszázs / xy anyagot tartalmazó szerek használata a kezelések mellett, és melyek azok az tápanyagok vagy mozgásformák, életmódbeli dolgok, amelyek tiltottak?

Ezzel is teljeskörű tájékoztatást kapunk, ahonnan már tovább tudunk lépni a gyógymód- és gyógyítóválasztás útján.

2. Keressünk egy gyógymód-adatbázist, vagy keressünk fel egy segítő szervezetet!

Egy ilyen adatbázis segítségével tájékozódhatunk arról, hogy mely eszközök, gyógymódok alkalmazhatók eredményesen a mi állapotunkban.

Ha esetleg már van elképzelésünk arról, hogy milyen típusú gyógymódot szeretnénk, rákereshetünk az interneten. Érdemes hiteles forrásból tájékozódni, és elkerülni a következőket:

  • a gyógymód vagy szer gyártója által írott vagy szponzorált cikkek (erre vonatkozóan köteles az adott médiafelület tájékoztatást adni a cikk elején vagy végén)
  • az adott gyógyítórendszer vagy -szer gyártója által üzemeltetett weboldalak és webshopok
  • bulvársajtó, nem szakmai folyóiratok és magazinok
  • ismerősök ismerősei és rokonai, beszámolók

Ezek mind teljesen jó dolgok, ha az a cél, hogy felkeltse valami az érdeklődésünket, de tartalmukat minden egyes esetben ellenőrizni kell.

Hiteles forrás lehet:

  • nemzetközi tudományos folyóiratok alternatív gyógymódokkal foglalkozó cikkei
  • WebOrvos, WebBeteg – Ezek nagyon profi oldalak, amelyeket kiváló szakemberek írnak.
  • segítő szervezetek oldalai és betegségspecifikus szakmai portálok
  • esetleg a Wikipédia – Itt azonban vigyázni kell, előfordulnak tárgyi tévedések, ezért érdemes a fent leírt források segítségével még egyszer ellenőrizni, hogy valóban helyesek-e az itt közöltek.

3. Nézzünk utána, milyen képesítéssel rendelkezők gyógyíthatnak a választott módszerrel!

Léteznek akkreditált, jogszabályban meghatározott képzési követelmények a természetgyógyászokra vonatkozóan, illetve léteznek a gyógyítórendszer által meghatározott képzések is. Ezekről az adott rendszer saját hivatalos európai vagy magyarországi szervezetének weboldalán tájékozódhatunk, illetve alkalmasint érdemes lehet körülnézni az egyes, természetgyógyászokat képző intézmények oldalain is ezzel kapcsolatban.

4. Válasszunk egy gyógyítót!

A gyógyító kiválasztása történhet ismeretségi körben, vagy akár szakmai névjegyzéken keresztül is. A lényeg, hogy győződjünk meg róla, hogy valóban a fent leírtaknak megfelelően képzett, hiteles szakemberrel állunk szemben.

Ha névjegyzékből választunk, igenis fontos szempont lehet a saját belső hang, az intuíció is, és ne féljünk az ismeretségi körünkben utánanézni, hátha valakinek már van tapasztalata az adott szakemberrel!

5. Szimpátia

Ha végre végigverekedtük magunkat a fenti procedúrán, és sikerült kiválasztanunk, kihez, hová is szeretnénk menni, mi több, akár már időpontot is kértünk, még mindig marad egy döntési kritérium, amiről nem szabad elfelejtkeznünk: a kémia.

Mert hiába kiváló szakember valaki remek oklevelekkel és a nevét naponta imába foglaló páciensekkel, ha nekünk ellenérzésünk van vele kapcsolatban, akkor nem szabad hozzá járnunk. Válasszunk olyan szakembert, akire tiszta szívvel és teljes bizalommal rá mernénk bízni az életünket, mert meglehet, hogy éppen ezt fogjuk tenni!

Mivel a kiegészítő és alternatív gyógymódok esetében a személyes kapcsolat jelentősége a terápia során kiemelkedő, hiszen a legtöbb esetben holisztikus szemléletű gyógyító módszerekről beszélünk, a jól képzett, jó szándékú szakember az első találkozás végén nagyon gyakran maga kérdezi meg, hogy el tudjuk-e őt fogadni gyógyítónkként, segítőnkként. Ilyenkor feltétlenül válaszoljunk őszintén! Legyünk őszinték elsősorban önmagunkhoz, majd hozzá is, és ha úgy érezzük, hogy „nem ő az igazi”, bátran kérjük meg, hogy segítsen bennünket egy általa jónak, hitelesnek tartott szakember megtalálásához. Biztosítsuk arról, hogy maximálisan tiszteljük a hozzáértését és a szakértelmét, és köszönjük meg a befektetett idejét és a munkáját!

Remélhetőleg nem fogja nagyon zokon venni, ha pedig mégis, majd elmegy vele a saját terapeutájához, mesteréhez szupervízióra, ez már nem a mi bajunk. Mi a saját egészségünkért vagyunk felelősek, és ezt soha ne felejtsük el!

***

Ennek a cikknek a megjelenését a tantermi és online természetgyógyász-képzések, továbbképzések specialistája,

a Konnektív Felnőttképző Kft. támogatta.

Köszönjük nekik! 🙂

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.